Remélem, tényleg a tegnapi volt az utolsó vitánk azzal kapcsolatban, hogy ennyire féltékeny minden hímneműre a párom. Mindketten arra jutottunk, hogy ő maximum a bulira jön le, de az előtte lévő eseményekre nem, mert nem fogok minden ilyen alkalommal sírni, mert ő azt érzi, hogy csak egy kellék, aki nem is érdekel. Pedig nyilván érdekel, csak ha társaságban vagyunk, akkor én a társasággal foglalkozom, ha ketten vagyunk, akkor meg vele. De most már jó lesz így. Nekem sem lesz bűntudatom, hogy neki mikor esik rosszul egy-egy szó vagy tett és nekem sem lesz rossz, mert nem fog behisztizni. Mert csütörtökön is megalázónak érezte, hogy a versenyző (fiúkra) figyeltem, és rajtuk jobban nevettem, mint vele mostanában bármikor. Mindegy, ilyen többé már nem lesz. 

Csak minden problémánk a bizalom hiányából fakad. Mert én maximálisan megbízom benne, ő viszont nem. És az a furcsa, hogy ugyanazon kiskori inger miatt viseltetünk a bizalom kérdése iránt teljesen másképpen. Egyikünk családtagjai sem bíznak egymásban, mindig megy a fúrás és a titkolózás. És ő ezt tovább is viszi, hiába akar tenni ellene. Én pedig pont fordítva vagyok. Alapjában véve én is kevés emberben bízom meg, viszont tanulva abból, hogy mennyire rossz, hogy a saját családom előtt nem nyílhatok meg, nem bízhatok meg bennük egészen, én inkább azt választottam, hogy akkor legalább néhány barátommal és a párommal szemben alakuljon ki teljes bizalom, hogy ne kelljen mindig a hátam mögé néznem, hogy mikor szúrják belém a kést. 

Ismét meggyőzött róla, hogy nem hiba, hogy ennyire őszinte voltam/vagyok vele, csak neki ez nagyon szokatlan, és valószínű, hogy ő soha sem tud majd így bízni bennem. Tehát mind a kettőnknek bőven van mit dolgoznia a bizalmon és az elfogadáson, mert vannak dolgok, amiken egyikük sem tud/akar változtatni. 

Ezentúl viszont tényleg elengedhetem magam, mert nem kell attól tartanom, hogy kapok egy-két csúnya pillantást, vagy szót. Csak nekem is nem pedig csak neki megalázó volt a csütörtök, mert miután elviharzott, nekem mosolyognom kellett, mikor kérdezték, hogy hová lett, pedig legszívesebben elbőgtem volna magam. De nem akartam, hogy akárki lássa, hogy mennyire megbántott. Mondjuk a táncolásunk alatt is ment a féltékenység, mert mikor a delikvens (van egy srác, aki tetszik nekem, és én is tetszem neki, de nincsen semmi, főleg azért sem, mert neki is van párja, szóval nincs miről beszélni) elment mellettünk, kicsit durvábban magához húzott és jó hosszú ideig meg is csókolt, hogy delikvensünknek egyértelmű legyen, hogy ő hozzám sem érhet. Pedig én ezt sem (ahogy az előtte lévő dolgaimat sem) azért mondtam el, hogy felbosszantsam vele, de az ezerszer rosszabb lenne, ha mástól hallana valamit, vagy ha látná, hogy néha túl hosszú ideig nézzük egymást. De szerintem nézni szerintem még szabad, még flört sem volt, hiszen velem valahogy nem is tud úgy beszélgetni, mint a legtöbb emberrel. Meg tiszteletben tartom, hogy van barátnője, nekem meg barátom, tehát attól, hogy nem vagyok vak, ez ennyiben is marad, mert nem vagyok egy olyan nő, aki tönkreteszi mások (és a saját) kapcsolatát. 

De jól is tette párom, hogy felment, mert amennyire fel volt spanolva, még a végén neki ment volna a delikvensnek, miután selfie készítés közben át is karolt. (A szünetben a versenyzőknek az volt a feladatuk, hogy minél több selfie-t készítsenek a nézőkkel).

A lényeg, hogy ezzel, hogy nem fog többet lejönni rendezvényre, az ilyenek eshetőségét a 0-ra csökkentjük. Mert nem köthet bele mindenkibe, aki hozzám ér, vagy csak kedvesen szól hozzám. 

Az egyetemi életemről is szeretnék néha értekezni, így most úgy határoztam, hogy panaszkodás helyett összefoglalom az eddig történteket (amiben talán szintén lesz panaszkodás, de na - végül is nekem ez a blog főleg ezt a célt szolgálja). 

Akkor vágjunk is bele! Szóval, alapjában véve ebben az évben már jobban érzem magam, mert elkezdődtek az értelmes tantárgyak. A tavalyi év egy rémálom volt abból a szempontból, hogy csak azokat a tárgyakat tudtam bepótolni, amit minorosként nem kellett megcsinálnom, így nyelvileg sem fejlődtem, meg úgy egyáltalán: az életemet is meguntam. Ebben a félévben viszont már van dolog, például egy csomót kell olvasni, aminem a hozadéka az (is), hogy eddig ismeretlen írók művei keltik fel a figyelmem, hogy egyéb műveiket is olvassam. Viszont a nyelvészetes óráimat élvezem a legjobban because I'm a linguistics person. Ez azért is lehet, mert ugye én kémia szakosként kezdtem és a nyelvészetben találtam meg azokat az elemeket, amiket a természettudományok is használnak, így számomra sokkal jobban megfoghatóbbak és tisztábbak, mint az irodalommal vagy történelemmel foglalkozó óráim. Nekem szükségem van rá, hogy a szabályok le legyenek fektetve, hogy azok alapján kelljen gondolkodnom, és nem azon ábrándozni, hogy "mire gondolt az író". Sorry azoktól, akik irodalompártiak, de nekem a nyelvészet a mindenség, bármennyire is szeretek olvasni. 

Milyen csemegék is vannak ebben a félévben?

Presentation Techniques:

Ezt az órát az egyik kedvenc tanárnőmnél vettem fel. Előző félévben megszerettem a stílusát és a tanítási módszerét, és ennél a tantárgynál sem csalódtam benne. Én már túl vagyok a prezentációmon, ami egyáltalán nem úgy sikerült, ahogy terveztem, de a hibáinkból tanulunk. Eddig videókat néztünk, amik alapján rávilágítottunk az előadók hibáira, illetve erősségeire, és ezeket szem előtt tartva kell(ett volna) megcsinálni a mi prezentációnkat. Én ezek után már csak másokat fogok kritizálni, valamint másoktól tanulni, hogy mit lehet és mit érdemes elkerülni egy prezentáció során. A félév végén még be kell adnunk egy ppt, amin nem csak a diasort tüntetjük fel, hanem mellékeljük az elmondandó szöveget is. Ott már mindent bele fogok adni, hogy megmutassam, tudok én, ha akarok. 

Applied Linguistics:

Ez ugye az egyik nyelvészetes órám. Mindenképpen hasznosnak tartom, mert hiába inkább az elméleti nyelvészet érdekel és nem az alkalmazott, úgy vélem, hogy akármilyen nyelvészettel is akarok később foglalkozni, a többit sem lehet teljesen elkerülni. Mellesleg mindenképpen érdemes minél több oldalról megvizsgálni valamit, hogy minél jobb képet kaphassunk róla. Ami külön tetszik, hogy a nyelvészet egyik alap embere egy vegyész volt. Hiába, a hasonló módszerek... :)

Historical Linguistics:

Ez az óra ebben a félévben a kedvencem. Leszámítva azt, hogy tanárnő folyamatosan mixeli a brit és az amerikai akcentust (aki hallott már ilyet szerintem egyet ért velem, hogy annál nincs csúnyább, pedig már elég sok akcentust hallottam), az óra kifejezetten élvezetes. Sokan mondják a nyelvészetes órákra, hogy túl szárazak, de én kifejezetten élvezem a mechanizmust. Végre megtudhatom, miért van az, hogy az angol kefére gondol, de fésűt mond. 

Romanticism and Victorianism:

Irodalmas óra. Erre kell elolvasni pár művet, pl. a Frankeinsteint és hasonló remekeket, szóval szerintem nem lesz vele gond. Bővebben csak azután tudok nyilatkozni róla, ha elkezdek tanulni a vizsgára, mert nem járok erre az órára. 

Culture through Gender:

Erre az előadásra sem járok. (Tudom, még mindig lusta disznó vagyok, de nem lehet mindenki rendes ember).

The Weird Tale in the 20th Century:

Ezt az órát is nagyon szeretem, mert nem mézes-mázos történeteket kell olvasni, és néhány írótól biztos fogok még olvasni mást is, mert én szeretem az egyáltalán nem sablon történeteket. 

Sociolinguistics:

Erre kivételesen azért nem járok, mert szemináriummal ütközik. Nyilatkozás vizsgaidőszak tájékán. 

British History 1688-1914:

Szintén óraütközés, de azért került be a listába, mert a leírás alapján felkeltette az érdeklődésem. Remélem, nem kell majd azért olyan sok évszámot megjegyeznem, az sosem volt az erősségem...

Ennyit az angolos tárgyaimról. Minorként a nyelvtechnológiát vettem fel. Mivel a nyelvészet vonz inkább, meg a nagyon tudományos részek, hát kiválasztottam ezt az irányt. 

A nyelvleírás alapjai:

Ötödik éve vagyok egyetemista, de csak most sikerült elérnie nálam egy tanárnak, hogy másfél óráig figyeljek és egyszer se kalandozzak el. Le a kalappal. Maga a tárgy pedig gyönyör. 

Nyelv és logika:

Itt kb. csak logikával foglalkozunk. Remélem, nem nagyon lesz vele gondom, mert a gyakorló feladatokat jól oldottam meg, csak majd a teszteknél is remekeljek. 

Szintaktikai alapfogalmak:

A szintakszist az angol syntax alapján tárgyaljuk. Nekem nincs vele bajom, csak hiába egyszerűbb az angol, miért nem a magyart nézzük? Nekem jól jön, de a csoportban én vagyok az egyetlen anglisztikás.

Fonetika, fonológia:

Az angol verzió már volt nekem, de a magyar nyelv is nagyon érdekes ebből a szempontból. Tanár úr pedig egy tündéri ember. Ahogyan tartja az órát teljesen kompenzálja, hogy az előadás péntek reggel 8-kor van.

Igyekszem majd folyamatosan írni az egyetemi dolgokról is, mert nyilván ott is zajlik az élet, nem csak a szerelmi életemben. A szaktársaimmal még mindig nem barátkozom. Nem azért, mert nem lenne kivel, csak én egyszerűen még mindig kémiásnak érzem magam és nem angolosnak. Furcsa, hogy a tanáraimmal jobb viszonyt ápolok, mint akármelyik szaktársammal, de ez még megváltozhat. Kíváncsian várom a fejleményeket. 

Sikerült megbeszélnünk a dolgokat értelmes emberek módjára, szóval most már minden nyugodt. Csak tíz hónap után sok dolog felgyülemlik az emberben, amit érdemes letisztázni, még ha emiatt össze is veszel azzal, akit szeretsz. Ez eddig a leghosszabb kapcsolatom. Nem feltétlenül azért, mert megtaláltam a Nagy Ő-t (lehet, de ezt még nem lehet tudni), hanem azért, mert most küzdök a kapcsolatért, és nem ugrok ki belőle az első rossz dolog miatt, mint ahogy eddig tettem. Ezért büszke is vagyok magamra. Nem hittem volna, hogy ennyire tudok küzdeni azért, hogy a társamat megtartsam. 

Szombaton elég csúnya veszekedésünk volt facebook-on, de ott úgy tűnik, kiadtuk az indulatokat, mert vasárnap már normál hangerőn, cseppet sem sértően tudtuk elmondani az álláspontunkat. 

Én tulajdonképpen azt nehezményeztem, hogy félek akárhová is elmenni, mert nem tudom, mit fog hozzá szólni. Alapjában véve még most is úgy érzem, hogy nem bízik bennem. Erre azt mondta, hogy másokban nem bízik. De kérdem én, ha bennem bízik, akkor nem számít, hogy más akar-e tőlem valamit, mert úgyis lepattintom, mert nyilván nem fogom megcsalni a páromat. 

Az egész onnan ered, hogy nekem sokkal több fiú haverom van, inkább velük barátkozom, mint a lányokkal, és nyilván ez nem tetszik neki. Pedig már sokszor biztosítottam róla, hogy nem lesz semmi baj, tőlük nem kell tartania, attól meg, hogy többen néha szemtelenül megbámulnak meg nem dől össze a világ. Nem szúrhatom ki az összes fiú szemét, aki rám néz. Mert tényleg ez a baj: annyira túlteng benne a féltékenység és a ragaszkodás, hogy kb. azt szeretné, hogy ne nézzek rá senki másra és ne szóljak hozzá senkihez. Ezt éreztette velem, végül pedig be is vallotta, hogy ez így van, pedig tudja, hogy ez non sense. 

A másik, hogy ezt az összeköltözést még nekem meg kell emésztenem. Az együtt töltött idő és az egymással törődés tekintetében ellentétes elvárásaink vannak. Megmondtam neki, hogy én most úgy érzem, hogy megfulladok, és arra van szükségem, hogy nagyobb mozgásteret adjon nekem, ne akarjon kisajátítani, és bőven hagyjon időt arra, hogy magammal foglalkozzam. Én nem igányleg sok törődést. Legalábbis abban a tekintetben, hogy nem igénylem azt, hogy állandóan puszilgasson és ölelgessen. Nem kell mindig egymással beszélgetni sem. Tudom, hogy itt van mellettem, és ez sokszor nekem tökéletesen elég. Kellő stabilitást ad ahhoz, hogy végezzem a mindennapi dolgaimat, nem kell túlzásokba esni. Én csak igazából egy érettebb kapcsolatot szeretnék ebből a szempontból is, mert úgy vélem, nem csak azzal jelezheted, hogy mennyire szereted a másikat, ha állandóan a nyakán csüngsz, hogy csúnyán fogalmazzak. Vagyunk már annyira felnőttek, hogy ne nagyrészt abból álljon a kapcsolatunk, hogy szabadidőnkben összenőve csókolózunk és ilyesmi. 

A lényeg, hogy remélem, sikerült vele megértetnem, hogy a kevesebb törődés nekem többet jelent, és legyen még türelmes, hogy megszokjam az új felállást, hogy ha hazajövök a koliba, akkor ő is itt van. Valamint, hogy ne legyen bűntudatom, ha egyedül megyek le a kocsmába a barátaimhoz, mert nem kell attól tartanom, hogy ha felérek, akkor valamilyen bunkó megjegyzéssel fogad. Őszintén remélem, hogy ezen a témán már nem fogunk veszekedni, mert eléggé túl lett tárgyalva szombaton úgy érzem.