Ez a hónap igen hamar elszaladt, és nem csak azért, mert csupán 28 napból áll. Annak ellenére, hogy ebben a félévben csak 5 kurzusom van, annál több a tanítvány, akikkel foglalkozni kell, szóval állandóan megy a tervezés, készülés és rohangálás. De az az igazság, hogy ezt most egyáltalán nem bánom: a másfél hónapos szünet után jólesik ez a nyüzsgés, még ha sokszor nyűgös is vagyok a nap végére. 

Ebben a félévben már a szakirányunknak megfelelő tárgyak vannak, esetemben az alkalmazott nyelvészeti szakirány tárgyai. Egy kurzust kivéve, ami még ilyen irodalomelméletes mócsing, de igyekszem úgy felfogni, mintha valami szabadon választható tárgy lenne. Mindenesetre örülök, hogy ettől a félévtől kezdve már a nyelvészetre koncentrálhatok. Élvezem az órákat, rendesen készülök, és igyekszem nem hiányozni - már csak azért sem, mert rajtam kívül egy ember van, aki ezen a szakirályon van, és ha valamelyikünk hiányozna, az elég feltűnő lenne (hogy nagyon finoman fogalmazzak). És mivel hálásnak kell lennünk azért is, hogy egyáltalán indították ezt a szakirányt 2 emberért, úgy érzem, még jobban tepernem kell, hogy megmutassam, engem tényleg ez érdekel, ezzel akarok foglalkozni és mindent megteszek, ami erőmből telik, hogy megfeleljek a követelményeknek és magamnak. 

A tanítás az egyetem mellett pedig továbbra is azért fontos számomra, mert bármennyi hajtépést is okoznak a tanítványaim néha, ilyenkor érzem hasznosnak magam. Mert valljuk be, ha az órákon ülök és még válaszolgatok is a tanárok kérdéseire, azzal nem csináltam túl sok érdemleges dolgot. És a sok szenvedés után, az az öröm a tanítványok arcán, akik sikeresen levizsgáztak...az mindent megér, mert ez engem is boldoggá tesz, hiszen segíthettem nekik, hogy közelebb jussanak céljaikhoz. 

Egy szó, mint száz, mozgalmas hónapon vagyok túl, de ennél csak mozgalmasabbak lesznek a következő hónapok, a szakdogához való szakirodalom gyűjtéssel és minden egyéb gyönyörűséggel, ami a felépítésével jár. De végig az fog lebegni a szemem előtt, hogy olyan témát választottam, aminek a kutatásával szintén az a célom, hogy segítsek az angol nyelvtanulóknak, hogy könyebben vegyék az akadályokat. Nyilván ez sem egy univerzális gyógyír, de ha már pár embernek segítségére lesz, én már akkor nagyon boldog leszek, azon okból, ami miatt tanítani is szeretek.