A nyár nagy projectje, hogy végre eltolom a popómat felsőfokú nyelvvizsgára angolból. És nem csak a szülői nyomásra akarok gondolni, meg hogy azért csinálom, mert néhány tanítványom is furcsán nézett, amikor mondtam nekik, hogy még csak középfokúm van; hanem magam miatt is, mert jól esne a kezemben egy ilyen papír. És mivel Cambridge nyelvvizsgára megyek, nem is olyan lesz, amivel kitörölhetem a fenekem. Főleg, ha továbbra is fontolgatni fogom, hogy külföldön akarom folytatni a tanulmányaimat.

Még nem nagyon aktivizáltam magam, de próbálom leküzdeni a lustaságomat és haladni az ismétléssel, tanulással. A számomra rázós topicokat a végére hagyom, hogy jobban emlékezzek rájuk. Igazából a szóbelitől félek. Négy éve tanítok, úgy vélem, a nyelvtant azt tudom, levelet írni mindig is jól tudtam, a hallásértést remélem nem süketkedem el, meg akkor remélem, nem kapok valami szar témát. Úgy állok neki, hogy ha olyan is lesz a téma, amiről nem tudnék hirtelen annyit beszélni, annyira azért már biztos vagyok az angol tudásomban, hogy kinyögök nekik valamit. Meg nem csak egy feladat van a szóbelin sem, ha az egyik nem is fog feküdni, a többivel még felhúzhatom. 

Már csak azért is jó alkalom ez a nyelvvizsga, mert annyira rá vagyok állva az Academic Englishre, hogy az aktív szókincsem igencsak megkopott több területen is, ami a mindennapi kommunikációhoz tartozik, így felfrissíthetem és bővíthetem ezen tudásomat is. 

És itt jön ki annak a haszna is, hogy már 4 éve készítek fel embereket nyelvvizsgára: sokkal magabiztosabb vagyok, mint tanítás nélkül lennék, így ez is előnyt fog jelenteni a vizsgán. De persze készülni kell ezerrel, ez nem egy középfok, ahová emlékszem úgy mentem el, hogy át se néztem semmit és azt se tudtam, milyen feladatok lesznek, mert még azt is lusta voltam megnézni. Szóval izgatottan várom a vizsgát, meg igyekszem élvezni a felkészülést, hiszen egy nyelvet életed végéig tanulsz, mindig van mit tanulni, fejleszteni. 

Aztán persze közben a szakdolgozatomhoz is olvasom az iroldalmat, kutatgatok, gyűjtögetek. Eziránt pillanatnyilag lelkesebb vagyok, de nem is bánom: mindent szeretnék előkészíteni szeptemberre, amit csak lehet, hogy gördülékenyen menjenek a dolgok és a lehetséges jelentkezők elé is úgy tudjak kiállni, hogy konkrét elképzeléseim és ütemtervem van a szakdolgozatomat illetően. Az azért mégis jobb benyomást keltene.