2019.05.24. 09:35, Nikotingirl
Kiskoromtól kezdve imádok olvasni. Fiatalabb korában apukám is sokat olvasott, valószínűleg ez volt az egyik hatás, ami miatt én is elkezdtem ilyen aktívan olvasni.
Aztán persze jött az a tényező, hogy sosem én voltam egy-egy tásaság lelke, mert nemigazán tudtam hozzászólni a felvonultatott témákhoz. Egy idő után pedig egy jó könyv társaságát többre értékeltem, mint más emberekét. (Nem kell félreérteni, nem utálom az embereket, hiszen akkor hogyan is lehetnék tanár?)
Végül pedig jött az, hogy szerettem a saját, illetve egy-egy könyv világába elmenekülni a "rút" valóság elől. Így inkább a szereplők életébe képzeltem bele magam, míg végül én is elkezdtem megalkotni a saját szereplőimet.
A lényeg, hogy a mai napig könyvmoly vagyok és folyamatosan vadászok olyan művek után, amikbe el tudok kicsit vonulni a világ elől.
De ennyi. Imádok olvasni és írni is (nyáron is lesz írói projektem, mert már hiányzik az alkotás), de annál tovább, hogy egy-egy könyv elolvasása után kifejtettem, hogy mit találtam benne jónak, vagy éppen rossznak, mert csalódás volt számomra az adott mű, sosem akartam belemenni az irodalomba.
Ez az eszmefuttatás a tegnapi irodalmas vizsgám hatására fogalmazódott meg bennem. Mert szinte vért izzadtam, mire nagyjából a fejembe véstem a különböző korokhoz tartozó műveket és fejtegetéseket, mert ennyire sosem vágytam az irodalmi művek elemzésére. Én azért olvasok, hogy kikapcsolódjak, meg persze mindig örülök, ha vannak tanulságok egy-egy műben, ami arra késztet, hogy bizonyos dolgokat az életemben átgondoljak és másképp csináljak. De ennyi és nem tovább.
A tegnapi vizsgám azonban meglepően jól sikerült, simán ötöst kaptam, még magamat is megleptem, hogy mennyire összeszedetten válaszoltam az egyes kérdésekre és formáltam véleményt. Ennek hatására tanár úr teljesen el volt ragadtatva (meg persze az akcentusomtól, amire már a félév közben felfigyelt) és megkérdezte, hogy mi a szakdolgozati témám, mivel szeretnék foglalkozni. Ebből már leszűrtem, hogy tévesen azt feltételezte, hogy én irodalmi beállítottságú vagyok. Így hát rögtön közöltem vele, hogy alkalmazott nyelvészet szakirányon vagyok, ami eléggé felpaprikázta. Már szinte láttam az arcán, hogy ki is talált nekem egy jó témát az irodalomelméletek berkein belül, ezért sajnos le kellett törni a lelkesedését.
Persze az egómnak jól esett (kinek nem esett volna jól egy kis fényezés?), hogy "téríteni" próbáltak a nyelvészettől, ám továbbra is határozottan kiállok a nyelvészet és amellett, hogy az olvasáson és íráson túl nem szeretnék irodalommal foglalkozni, elemezgetni az egyes korok műveit. Csak élvezni akarom az egyes műveket, illetve alkotni. Ennyi nekem bőven elég.