..

Történetem a török nyelvvel úgy kezdődött, hogy elkezdtem nézni A Szultána című sorozatot, és a magyar megjelenés a 2. évadra beérte a törököt, így ha folytatni akartam a sorozatot, magyar felirattal kellett néznem. 

Mikor először meghallottam azt a "karattyolást" (akkor még tényleg nem tűnt másnak), egy jó időre abbahytam a sorozatot, mert annyira irritált az egész, és a tény, hogy mindig is utáltam felirattal nézni dolgokat. 

Végül csak rászántam magam, hogy tovább nézzem, mert túlságosan érdekelt a sztori. A fülem pedig szép lassan hozzászokott ehhez a nyelvhez, bizonyos szavakat már a felirat nélkül is megértettem, végül odáig merészkedtem, hogy simán törökül nézzek egy-egy részt. 

És közben észrevétlenül beleszetettem ebbe, a számomra elsőnek fülsértő nyelvbe és eldöntöttem, hogy ezt a nyelvet meg akarom érteni, de nem csak úgy, hogy olvasom hozzá a magyar fordítást. Végül pedig tavaly nyáron elkezdtem törökül tanulni és lelkesedésem azóta sem csappant meg. Minden nap foglalkozom vele, ha csak pár percre is. És büszke vagyok magamra, amikor törökül nézek valamit és egy-egy mondatot teljesen megértek és páromnak le tudom fordítani, hogy mit beszélnek a sorozatban. 

Azt kell mondanom, hogy a török a leglogikusabb nyelv, amivel eddig találkoztam. Mindenre ott vannak a jó kis szabályaik, amik alapján hamar át lehet látni a rendszert, ami alapján már magam is tudok egy adott igeidőben ragozni stb. Először persze agymenést kaptam például a szórendjüktől, de így lassan egy év után már hozzászoktam. 

Nem gondoltam volna, hogy az angol mellett lesz egy másik szerelmem is idegennyelvek terén. Ám a török nyelv és kultúra teljesen rabul ejtett, amiből nem is akarok szabadulni. Csak fejlődni akarok napról napra és talán egyszer odáig is eljutok, hogy törökországban beszélgethetek törökökkel. Bár először valószínűleg a koliban lakó törököket fogom zaklatni a kérdéseimmel és velük kezdem el a törökül való beszélgetést.